Made in America

Tulajdonképpen az lett volna meglepő, ha az olajkatasztrófa nem válik a kongresszusi kampány egyik központi témájává. Bár november még messze van, ám az előválasztások már javában zajlanak, arról nem is beszélve, hogy a republikánusok is jó szokás szerint ott igyekeznek fogást találni a demokratákon, ahol csak tudnak.

Furcsa mód azonban csütörtökön nem Obama elnök vagy a demokrata adminisztráció került a politikai támadások középpontjába, hanem a képviselőház egyik republikánus tagja. Történt ugyanis, hogy a BP-főnök energiabizottsági meghallgatásán a texasi Joe Barton élesen elítélte a Fehér Házat, amiért az „kisajtolta” az olajcégből a 20 milliárdos kártérítési alap felállítását.

A képviselő emiatt bocsánatot kért Tony Hayward BP-vezérigazgatótól, és azt mondta: szégyelli magát a Fehér Ház előző napi döntése miatt. A republikánus politikus emellett tragédiának nevezte, hogy egy privát vállalat egy efféle – ahogy ő mondta – zsarolásnak, jelen esetben egy húszmilliárd dolláros zsarolásnak lehet az alanya.

Barton fontosnak tartotta leszögezni, hogy mindez a saját véleménye, és szavai nem tükrözik a republikánus párt álláspontját, és bár egyetértett azzal, hogy az olajcéget felelősség terheli a tragédiáért, ám úgy vélekedett, hogy a „jogszerű eljárás és a tisztesség” elvét kellene végig szem előtt tartani.

Az már közvetlenül a meghallgatás után világossá vált, hogy ezzel a megjegyzésével Barton vélhetően sok hívet nem szerzett magának a Mexikói-öböl államaiban, márpedig ha a republikánusok a novemberi kongresszusi választásokat követően véget akarnak vetni a demokrata többségnek mind a szenátusban, mind pedig a képviselőházban, akkor ilyen magas labdákat nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Már csak azért sem, mert az amerikaiak túlnyomó többsége jelenleg a BP-t tartja felelősnek az olajkatasztrófáért, és azt akarja, hogy az olajvállalat igenis fizessen a károkért.

Az igazi cirkusz azonban csak ezután kezdődött.

A republikánusok eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni Barton kinyilatkoztatásával. Igaz, John Boehner, a képviselőház republikánus frakciójának a feje rögtön elhatárolódott párttársától, és emlékeztetett arra: a BP kezdettől fogva egyetértett azzal, hogy saját zsebből állja az olajfolt felszámolásának költségeit, és – tette hozzá – „örülök annak, hogy felelősségre lesz vonva”.

Egy darabig ment a szájkarate, ám alig telt el néhány óra, és már arról lehetett olvasni, hogy retorzióként akár meg is foszthatják Bartont az energiaügyi bizottságban betöltött vezetői posztjától. A nyilatkozatokból mindezek ellenére az derült ki, hogy a republikánusok nem valami egységesek, az egyes politikusok ugyanis meglehetősen eltérően ítélték meg a texasi honatya kijelentéseit.

Nem úgy a demokraták, akik egy emberként ugrottak Barton torkának. Az összes prominens demokrata vezető – Nancy Pelositól, a képviselőház demokrata elnökétől kezdve Joe Biden alelnökig – fontosnak tartotta, hogy megszólaljon az ügyben, sőt, a Fehér Ház még egy közleményt is kiadott, melyben szégyenteljesnek nevezte Joe Barton szavait.

A dolog odáig fajult, hogy a texasi képviselő csütörtökön – pártvezetői nyomásra – kénytelen volt visszavonni a BP felé tett bocsánatkérését, és sajnálatát fejezte ki a zsarolás szó használatáért. Emellett leszögezte, hogy felelősnek tartja a BP-t a katasztrófáért, a felelősségrevonás elkerülhetetlen, és a cégnek kártalanítania kell a katasztrófa által érintett családokat és vállalkozásokat.

A republikánus párt tehát menti, ami ebben az ügyben menthető, és muszáj is lépniük, mert a demokraták már most azon vannak, hogy Barton kijelentését republikánus álláspontként állítsák be. Egy az eset után kiadott demokrata közlemény már egyenesen azt hangsúlyozza, hogy a republikánusok kértek bocsánatot a BP-től, arról nem is beszélve, hogy – így a közlemény – a párt mindig is az olajlobbi, a Big Oil pártján állt.

Tény, ami tény, Barton több szálon is kötődik az olajhoz. A Center for Responsive Politics adatai szerint ugyanis a politikus 1989 óta kampánycélokra nagyjából másfélmillió dollár támogatást kapott az olaj- és gáziparban tevékenykedő személyektől, érdekcsoportoktól, vállalatoktól (köztük a BP-től is). A teljes igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy nem ő volt az egyetlen. A szakbizottság tagjai ugyanis a vizsgált időszakban összesen állítólag 4,2 millió dollár efféle támogatásnak örvendezhettek.

A texasi képviselő neve egyébként szerepel abban az összeállításban is, melyet a hét elején a Washington Post tett közzé. Ez azokat a képviselőházi, szenátusi tagokat sorolja fel, akik – mily meglepő – azokban az üzletágakban fektettek be nagy pénzeket, melyeket bizottsági tagként elvileg szabályozniuk, felügyelniük kellene.

Mindent összevetve, nem valószínű, hogy Barton ennyivel megússza az esetet. Bocsánatkérésével, majd annak visszavonásával, majd az újabb bocsánatkéréssel ugyanis elérte, hogy hetek óta most először ne elsősorban az olajfolt, a BP hibái vagy a kormányzati fellépés lassúsága legyen a nap kiemelt témája.

Kérdés, hogy ezek után a saját pártja meg tud-e neki bocsátani.