A mai igazi ünnepnap Iránban: iráni és orosz szakemberek szombaton ugyanis megkezdték a busehri nukleáris erőmű fűtőelemekkel történő feltöltését. A teheráni vezetés „az iráni ellenállás és türelem jelképének” tekinti a létesítményt, amelynek építését 35 évvel ezelőtt kezdték meg, akkor még német segédlettel, ám ők menet közben kiszálltak, helyüket pedig az oroszok foglalták el.

„A nyugati nemzetek által kifejtett mindenfajta nyomás, szankció és nehézség ellenére most tanúi lehetünk annak, hogyan indul be Irán békés nukleáris tevékenységének legnagyobb szimbóluma” – hangoztatta újságírók előtt Ali Akbar Szalehi, az iráni atomenergia-ügynökség első embere.

Bár az erőmű békés célokat szolgál, s erre jó garancia lehet az orosz jelenlét is (a fűtőelemeket az oroszok szolgáltatják, és megállapodásuk értelmében a felhasznált elemeket is Oroszországba szállítják majd újrafeldolgozásra), diplomáciailag mégis nagy pofon ez a Nyugatnak, különösen az Egyesült Államoknak.

Iránnal kapcsolatban a legnagyobb félelem ugyanis az: mikor lesz az országnak atombombája?

Tény, hogy Irán a nyugati országok tiltakozása ellenére urándúsítást végez, a 3,5 százalékos uránt 20 százalékosra dúsítja fel, melyet a hivatalos magyarázat szerint egy kutatóreaktorhoz használ fel. A bomba előállításához 90 százalékos uránra van szükség. Többen attól tartanak, hogy a know how birtokában tényleg csak idő kérdése lesz az atombomba kifejlesztése.

Leon Panetta CIA-vezér idén júniusban például úgy nyilatkozott, hogy szerinte Irán nagyjából két év alatt tető alá is hozhatná a nukleáris fegyvert. Igaz, a teheráni vezetés hivatalosan meg azt mondja, hogy nem áll szándékában az atombomba előállítása.

Tény, hogy a nyugati hatalmak többször is tiltakoztak már Irán urándúsítása ellen. Csak az ENSZ négy szankciót vezetett be az ország ellen, de ezen felül az amerikaiak és az Európai Unió is további büntetőintézkedésekkel akarta jobb belátásra bírni Teheránt. (Egyes hírek szerint az amerikaiak csak úgy adták áldásukat a busehri létesítmény befejezéséhez, ha az oroszok is megszavazzák az Irán elleni ENSZ-szankciók legutóbbi, negyedik fordulóját. Ez idén júniusban meg is történt.)

De. Megint mások azt mondják, hogy a busehrihez hasonló erőművek működtetése és az urándúsítás két külön dolog. Mark Fitzpatrick, a londoni székhelyű Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) fegyverzetellenőrzési szakértője a BBC-nek elmondta: egy ilyesfajta iráni reaktor addig nem hordoz fegyverkezési kockázatot magában, amíg kizárólag áramtermelésre használják. A probléma ott kezdődne, ha Irán a létesítményt eltérően működtetné, és például plutóniumot állítana elő benne. Igaz – tette hozzá a szakértő –, ebben az esetben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek tudomása lenne a dologról.

Akárhogy is nézzük, az atomerőmű működtetését megakadályozni hivatott nyugati erőfeszítések csődöt mondtak. Arról nem is beszélve, hogy a reaktor katonai szempontból is jelent némi fejtörést. Ha ugyanis – valamilyen okból kifolyólag – légi támadásokra kerülne a sor Irán ellen, a sugárzás kockázata miatt Busehr nem lehetne célpont. Az előbb már idézett Mark Fitzpatrick szerint azonban valószínűleg nem is lenne, szerinte ugyanis, ha például Izrael valaha a légicsapás mellett döntene, akkor inkább olyan erőművekre támadna (ezek közé tartozik például a natanzi, az esfahani vagy a fardói), ahol urándúsítás folyik.

Egy másik szakértő pedig azt mondja: Teherán nagy eséllyel most eltúlozza a busehri erőmű elindításának jelentőségét. „Nyilvánvalóan nagyon teátrális megnyitója lesz, de a késlekedések azt mutatják, hogy ez az erőmű egy nagyon régi modell és a nemzeti hálózathoz való hozzájárulása csekély mértékű” – vélekedett a skóciai St Andrews Egyetem Irán-szakértője, Ali Ansari.