A kilenc évvel ezelőtti terrortámadás áldozatainak rokonai közül sokan úgy vélték, hogy szeptember 11-e a gyász és az emlékezés mellett valamiképpen az egység, az összetartozás érzetét keltette bennük.
Egészen mostanáig.
A 2010-es évforduló több szempontból is különleges. Egyrészt számvetésre késztet. Ez mondjuk nem nagy újdonság, mindig is így volt. A kérdések is nagyjából mindig ugyanazok.
A Világkereskedelmi Központ tornyainak lerombolását és a Pentagon megtámadását követően mit ért el eddig Amerika? Mire volt elég ez a kilenc év? Mennyivel került közelebb az Egyesült Államok a terror elleni háború megnyeréséhez?
Sokkal – mondhatja az egyik oldal, hiszen a fokozottabb biztonsági intézkedések meghozatalával több merényletet is sikerült csírájában elfojtani, illetve potenciális merénylőket lekapcsolni. Persze, ez időnként nem a hatóságok, hanem adott esetben a civilek éberségén múlott (gondoljunk csak a decemberi Detroitba tartó járaton lefülelt robbantóra), ugyanakkor tény, hogy azóta a kilenc évvel ezelőttihez még csak hasonló merényletet sem hajtottak végre az Egyesült Államok területén.
Arról nem is beszélve – szólhat tovább a pro-érv –, hogy Afganisztánban a tálibok, Irakban pedig Szaddám Huszein hatalmának vetettek véget az amerikaiak vezetésével a nemzetközi erők.
A másik oldal ugyanakkor szintén joggal állíthatja, hogy hiába indított két háborút is az Egyesült Államok, hiába pumpált dollármilliárdokat a hadseregbe, hiába tartott fogva és vallatott akár a nemzetközi egyezményekbe is ütköző módon potenciális merénylőket, a világ és benne az Egyesült Államok ettől nem feltétlenül lett biztonságosabb hely.
Tény.
Ahogy az is, hogy a terrorellenes háború egy soha véget nem érő történet, aki tehát a gyors és boldog végkifejletre vár, csalódni fog.
És bár maguk az amerikaiak is sokan sokféleképpen láthatják az elmúlt kilenc évet, annak eredményeit vagy eredménytelenségét, szeptember 11-e megítélését eddig mégis egyfajta nemzeti konszenzus övezte.
A gyász és az emlékezés napja volt ez.
Nincs ez nagyon másként az idén sem, ám a Ground Zero közelébe építendő muszlim közösségi ház (benne egy mecsettel) alaposan felkorbácsolta az indulatokat. A megbékélést nem segítette az sem, hogy Terry Jones tiszteletes a Korán kétszáz példányának elégetésével akart tiltakozni az iszlám központ felépítése ellen.
Hogy az eset mennyire érzékenyen érintette a közvéleményt, jól mutatja, hogy Barack Obama is nyugalomra intette az amerikaiakat. „Más néven szólíthatjuk Istent, de mi egy nemzet vagyunk” – hangsúlyozta az elnök.
A tiszteletes egyébként szombaton New Yorkba érkezett, abban a reményben, hogy tárgyalóasztalhoz ülhet a tervezett iszlám közösségi központ imámjával, és ráveheti, hogy találjanak új helyszínt az épületnek.
Az akció egyébként még koránt sincs lefújva, simán benne van még a pakliban, hogy a tiszteletes szeptember 11-e alkalmával lángra lobbant a muszlimok szent könyve közül néhány példányt. És hogy mire jutna vele? Nem hiszem, hogy ennek hatására a muszlim központ építtetői hanyatt-homlok más helyszín után kutatnának, ellenben nagy esély van arra, hogy az esetnek éppen a muszlim amerikaiak isszák meg a levét (nem véletlen, hogy az Államokban már televíziós hirdetések éltetik a békés egymás mellett élést – itt, itt és itt). „Amerikának nem az iszlám az ellensége, hanem az al-Kaida”– húzta alá televíziós beszédében Obama is.
Terry Jones tervezett akciója így nem más, mint felesleges provokáció. Nem vezet sehová. Illetve de, újabb erőszakhoz. Az iszlám szélsőségeseknek pedig több se kell. Ahogy David Petraus, az Afganisztánban állomásozó nemzetközi erők főparancsnoka nyilatkozta: a Korán-égetésről készített képeket a szélsőségesek Afganisztánban és a világ más pontjain is arra használják majd, hogy tűzbe hozzák a közvéleményt, és erőszakot gerjesszenek.
Szeptember 11-e nem csak az amerikaiaknak szimbolikus dátum. A világ minden pontján éber szemekkel figyelik, mi történik ilyenkor az Egyesült Államokban.
A merényletek óta első ízben fordul elő, hogy 9/11 az Egyesült Államokban nem összeköt, hanem elválaszt. Egy mélységesen megosztott nemzet emlékezik most a kilenc évvel ezelőtti támadásokra.
Utolsó kommentek