Made in America

Két hónap múlva félidős kongresszusi választás, erről már elég sok szó volt itt (és lesz is még, ígérem, próbálom utolérni magamat), ezért talán nem haszontalan, ha nagyon röviden áttekintjük, hogy mi is lesz a tétje a november 2-i voksolásnak.

Érdemes azonban először tisztázni, hogy egészen pontosan milyen választásokat is tartanak ekkor. Alapvetően háromféle voksolás lesz, ezen a napon ugyanis a kongresszusi (azaz a képviselőházi és a szenátusi) helyek mellett még jó pár kormányzói poszt sorsa is el fog dőlni.

De lássuk sorjában!

A legnagyobb mozgás a Képviselőházban (azaz a Kongresszus alsóházában) várható, ahol minden egyes posztért meg kell mérettetniük magukat a jelenlegi vagy a reménybeli tagoknak. Ez tehát annyit jelent, hogy mind a 435 helyért ádáz verseny folyik. A „ház” amúgy jelenleg demokrata kontroll alatt működik (a demokrata képviselők száma 256, a republikánusoké 178) – akárcsak a Szenátus, tegyük hozzá halkan.

Ez utóbbiban, amely a Kongresszus felsőházaként fungál, ugyanakkor a 100-ból csak 37 hely kiadó – míg ugyanis a képviselőknek kétévente kell a választás nehézségeivel megbirkózniuk, addig ugyanilyen gyakorisággal, azaz minden második évben a szenátorok csupán mintegy harmadának kell a választópolgárok győzködésével bajlódnia. Ami praktikusan annyit tesz, hogy ez utóbbiak mandátuma hat évre szól.

Nagy kérdés még ugyanakkor, hogy ki győzedelmeskedhet a kormányzóválasztásokon – novemberben 37 államban, valamint Guamban és a Virgin-szigeteken hirdetnek győztest. Megfigyelők szerint a választók, különösen azok, akiknek életét alaposan megnehezítette a gazdasági válság, könnyen a hivatalban lévő és az újraválasztásért taposó kormányzókat büntethetik. A szóban forgó államok közül a közvélemény egyebek között a bevándorlási törvényéről elhíresült Arizonára, az eleddig Schwarzenegger vezette Kaliforniára és a Blagojevich-per következményeitől fuldokló Illinois-ra figyel.

A választás kimenetele már csak azért is fontos, mert Barack Obama elnökségének félidejében tartják, így minden eddiginél pontosabb képet adhat arról, hogy miként vélekedik az amerikai választópolgárok többsége a demokrata vezetés eddigi két évéről.