Made in America

Ahogy már az előző posztban is szó volt róla, a keddi amerikai előválasztásokon jól láthatóan a girl power tarolt, és nem utolsósorban a pénz. A jelöltek némelyike ugyanis itthonról szinte felfoghatatlan összegeket költött az előválasztási kampányra – nagyon sokszor saját zsebből.

A két legtöbbször emlegetett pénzeszsák, a kaliforniai republikánusok két üdvöskéje, a kormányzóságért ringbe szálló Meg Whitman, aki korábban az eBay fejese volt, és a szenátorságra hajtó Carly Fiorina, aki pedig egészen 2005-ig a Hewlett-Packard vezérigazgatójaként dolgozott.

Meg Whitman saját bevallása szerint eddig úgy nagyjából 70, más források szerint 80 millió dollárt költött a saját vagyonából a kampányra, és úgy tervezi, hogy ez az összeg a választásokig elérheti a 125 millió dollárt. A befektetett összeg eddig kifizetődni látszik, Whitman ugyanis a szavazatok 64 százalékát söpörte be az előválasztáson, míg legfőbb kihívója, a szintén dúsgazdag Steve Poizner, aki saját zsebből 24 millió dollárt feccelt a kampányba, csak 26 százalékot ért el.

Whitmannél jóval kisebb tétekben játszott Carly Fiorina, aki egyes hírek szerint 5, más források szerint 7 millió dollárt költött el az előválasztási kampányra. Neki a szenátori székért novemberben a veterán politikusnak számító (demokrata) Barbara Boxert kell majd kiütnie a nyeregből.

Sikerük okait kutatva ugyanakkor túl egyszerű lenne csak a pénzre fogni mindent. Abban, hogy ez a két nő tegnap tarolni tudott, nagy szerepet játszhatott az is, hogy mind a ketten az üzleti életből érkeztek, és a jelek szerint meg tudták győzni a szavazókat arról, hogy a hatékony igazgatás és a fiskális felelősség nem ismeretlen fogalom előttük. Arról nem is beszélve, hogy új arcok, és a politikában valamennyire kívülállóknak számítottak. Eddig legalábbis.

Whitman mindenesetre az eredmények ismeretében már egyértelmű üzenetet is intézett a politikai elithez. „Karrierpolitikusok Sacramentóban és Washington D.C.-ben, vigyázzatok! A legrosszabb rémálmotokkal kell majd szembenéznetek: két üzletasszonnyal a való életből, akik tudják, hogyan kell munkahelyeket teremteni, egyensúlyban tartani a költségvetést és elintézni a dolgokat!”. Önbizalomban mindenesetre nincs hiány.

A kaliforniai recept azonban nem vált be mindenhol. Arkansasban például az immáron 11 éve szenátorként tevékenykedő demokrata Blanche Lincoln állva maradt, holott a párton belüli riválisa, Bill Halter, egészen pontosan a mögötte álló szakszervezeti, baloldali lobbi nem sajnálta a milliókat a Lincoln elleni sokszor agresszív kampányra. Halter azonban így is 5 százalékponttal gyengébben szerepelt az előválasztáson, következésképp lecsúszott arról, hogy a novemberi voksoláson a republikánus John Boozmannal mérje össze az erejét.

Elemzők szerint a Lincoln-ellenes szakszervezeti és liberális érdekcsoportok ezek után könnyen össztűz alá kerülhetnek a demokrata párton belül, hiszen millióikat egy demokrata politikus elleni kampányra költötték, ahelyett, hogy azt a republikánusok elleni novemberi nagy összecsapásra tartalékolták volna. Az mindenesetre biztos, hogy a következő hónapokban a demokratáknak is ki kell nyitniuk az erszényüket, főleg, ha az a céljuk, hogy Whitmant távol tartsák Sacramentótól, Fiorinát pedig Washingtontól.