Made in America

Éppen százhetvenöt évvel ezelőtt szenzációs cikket jelentetett meg címlapján a New York Sun című lap. Eszerint a neves brit csillagász, Sir John Herschel bámulatos felfedezést tett új teleszkópjával: élet nyomaira bukkant a Holdon.

Nem is akármilyenre.

A hatrészes cikksorozat szerint így a Hold felszínét óriási erdők és ametiszt-kristályok borítják, hatalmas bölénycsordák vándorolnak a mezőkön, a hegytetőkön pedig kék egyszarvúak legelésznek.

A legnagyobb izgalmat azonban az keltette, hogy Herschel állítólag intelligens élet nyomaira is bukkant a Holdon: míg a felszínt két lábon járó, tűzhasználó hódféle lények népesítették be, a levegőben szárnyas, emberhez hasonló alakok röpködtek, melyeket Vespertilio-homo névre kereszteltek el.

Mondani sem kell, a lap eladott példányszáma egyből meglódult, az egész azonban csak egy nagy szívatás volt. A Sun ezt szeptember közepén közvetetten el is ismerte. Az emberek azonban zabálták a sztorit, sőt, még a Yale egy tudóscsoportját is sikerült megvezetniük, arról nem is beszélve, hogy az eset egy igazi irodalmi nagyságot is megihletett.

Edgar Allan Poe egyik legismertebb kamucikke (ha minden igaz, hat nagy szívatás fűződik a nevéhez) ugyanebben a lapban jelent meg, csak kilenc évvel később. A cikkben az Atlanti-óceánt 75 óra alatt átszelő léghajó útjáról adott hírt, ami nagy szó volt akkoriban, főleg, ha arra gondolunk, hogy például Ferdinand von Zeppelin csak 1900-ban, azaz a Poe-cikk megjelenése után 56 évvel építette meg a róla elnevezett légi járgányt.

Így gondolhatták ezt a szenzációra fogékony olvasók is, akik a szerkesztőség épülete előtt tusakodtak, csak hogy megkaparinthassák a lap egy példányát. Ez az újságírói lufi azonban egy nap után kipukkant, a fantasztikus utazásról szóló cikk visszavonásáról szóló anyagot pedig – állítólag – ugyancsak Poe írta a lapba. A hoax ugyanakkor sokaknak tetszett, állítólag Jules Verne-nek is, aki ebből a sztoriból is merített a Nyolcvan nap alatt a Föld körül megírásakor.

A hoax-pálmát azonban egyértelműen Orson Welles viszi el, aki 1938-ban egy H.G. Wells-regényből készült hangjátékot rendezett és narrált a CBS rádió számára. Ez volt a Világok harca. Welles azonban egy csavarral hírműsorként tálalta a fikciót, így amerikaiak tömegei rettentek meg a marslakók állítólagos támadásától. A bejátszásokban színészek alakították a szakértőket és a szemtanúkat (Welles még magára is osztott szerepet), sőt, a műsor csúcspontján egy állítólagos riporter a CBS tetejéről tudósított arról, hogyan lepik el a földönkívüliek New York városát.

Bár Welles az adás végén leleplezte saját magát (sőt, a legelején, mindent összevetve pedig háromszor is elhangzott, hogy adaptációról van szó), ám sokan csak a műsor egy részét hallották. A tömeghisztéria így szinte elkerülhetetlen volt, több ezren ugyanis valóban azt gondolták, hogy a marslakók megtámadták New Yorkot és New Jersey-t. A pánikba esett emberek sok helyen kirohantak házaikból, az újságok, a rádióállomások és a rendőrségek telefonvonalai pedig szinte izzottak, annyian próbálták hívni őket.

A Welles-féle szívatást azóta is iskolapéldájaként emlegetik annak, hogy mekkora befolyással is rendelkezik a média, és adott esetben hogyan tudja manipulálni a közvéleményt. Ugyanakkor vannak olyan vélekedések is, melyek szerint az amerikaiak egy része évekkel később éppen ezen rádióműsor miatt fogadta először kétkedéssel a Pearl Harbor megtámadásáról szóló híreket.

Ezt a hoaxot mindenesetre azóta sokan sokféleképpen koppintották, Orson életművében pedig ugyanúgy helyet kapott, mint az 1941-es Aranypolgár.