Made in America

A mostani félidős kongresszusi választás sok szempontból is különleges. Ezek egyike, hogy számos államban nagyon jönnek fel a nők, gondoljunk csak Arkansasra, Dél-Karolinára vagy Kaliforniára. Emellett az utóbbi időben – igaz, más-más okokból – a híradások rendszeres szereplői közé tartozott még Arizona első embere, Jan Brewer vagy a jelöltek egyike-másika mellett síkra szálló korábbi alaszkai kormányzó, Sarah Palin is.

A külső szemlélő számára mindez a politikai píszí hazájában, mondhatni, természetes. Az már kevésbé, hogy a női jelöltek egy része ezt a kampányt sem úszta meg anélkül, hogy politikai ellenfelei vagy a média képviselői ne illették volna szexista megjegyzésekkel.

Egy, a nők jogaiért síkra szálló csoport éppen ezért létrehozott egy olyan oldalt, ahol ezeket az eseteket jelenteni lehet. A „Name It. Change It.” (nevezd meg, változtasd meg) elnevezésű oldallal az ötletgazdák egyik célja az volt, hogy a nyilvánosság erejével fejtsenek ki nyomást például a hirdetőkre, ezzel is elősegítve, hogy a médiából száműzzék a jelenséget.

A Washington Post összeállítása szerint a sértő megjegyzések meglehetősen széles skálán mozognak: volt, amikor egy rádiós műsorvezető prostituáltnak nevezte az egyik női szenátorjelöltet, ám a csoport szerint az ennél kevésbé botrányos esetek is elfogadhatatlanok, például az, amikor egy más alkalommal az egyik női jelöltet férfi kihívója attraktívnak nevezte, és azt mondta, hogy „valószínűleg jó anya” az illető.

A site-on egyébként piramisalakba rendezve csoportosították a sértéseket: ennek csúcsán az olyan nőgyűlölő kifejezések állnak, mint a bitch, whore (kurva) vagy (a feminista és a náci szavak összevonásából származó) Feminazi. A súlyos szexista kifejezések közé sorolandó a PMS (premenstruációs szindróma), a „jégkirálynő” vagy a „rossz anya”, a simán szexista kifejezések blokkjába (ez alkotja a piramis alját) pedig olyan szavak kerültek, mint a bébi, az édesem (sweetheart) vagy a szexi.

Az emberek többsége egyébként azt gondolja (amúgy tévesen), hogy a nőket sértő szexizmus immáron a múlté, és a kutatásokból is az derül ki, hogy maguk az érintett nők nagy része is azt feltételezi, hogy ami velük történt, az elszigetelt jelenségnek számít. Jehmu Greene, a Women’s Media Center elnöke az egyenlő bánásmód érdekében – a Gloria Steinem nőjogi aktivista által – megfordíthatóságnak nevezett módszert alkalmazná. Eszerint egy női jelölt esetében nem lehetne téma, hogy esetleg átesett-e plasztikai műtéten, hacsak a férfi jelöltnél nem kerül terítékre, hogy volt-e hajbeültetése.

Hogy mennyire nem csak a nőjogi csoportok hőzöngéséről van szó, jól mutatja, hogy az American University’s Women and Politics Institute kutatásai szerint a nők kisebb eséllyel szállnak be a politikai csatározásokba, éppen azért, mert úgy érzik, hogy az őket fogadó vagy körülvevő politikai környezet egészen egyszerűen nem tisztességes velük szemben. Az Egyesült Államok a 86. helyet foglalja el abban a rangsorban, amely a nőknek a politikában betöltött szerepe, súlya alapján listázza az egyes országokat. Miközben az amerikai népesség 51 százalékát a nők adják, a kongresszusi helyek 17, az egyes államok törvényhozásában pedig a mandátumok 24 százalékát foglalják el a nők.

A szexista kifejezések ráadásul csak nagyon ritkán váltanak ki felháborodást. Greene szerint a sajtóban a nők elleni szexizmus már-már elfogadottá vált, jóllehet, ha ezek a megjegyzések rasszisták lennének, akkor ez nem történhetne meg. Mindez pedig gyakorta elrettenti a nőket attól, hogy politikai pályára lépjenek.

Nagy kérdés tehát, hogy a nők a mostani választáson vajon át tudják-e törni a politikai „üvegplafont”. 2008-ban, a demokrata elnökjelöltségért folyó kampánya befejeztével Hillary Clinton elismerte, hogy ez neki akkor nem sikerült, igaz, tette hozzá, köszönhetően a női szavazóknak, 18 millió repedést sikerült rajta ejteni.