Made in America

Barack Obama kedden a BP okozta olajkatasztrófa kapcsán a televíziók által is közvetített beszédet tart az Ovális Irodában. Elnöksége alatt ez lesz az első ilyen performansz, érdemes hát egy kicsit megkapargatni, miről is nevezetes a Fehér Ház talán legtöbbet emlegetett szobája.

Az Ovális Irodát a közbeszédben – Nixon óta – legtöbbször magával az amerikai elnökkel azonosítják. Nem csoda, lényegében ez a mindenkori elnök dolgozószobája, a végrehajtó hatalom abszolút központja.

Az irodát William Howard Taft elnök alatt építették 1909-ben a Nyugati Szárnyban, igaz, az ötlet nem tőle, hanem elődjétől, Theodore Roosevelttől származott. A helyválasztásban nagy szerepet játszott, hogy Roosevelt elnök meg akart szabadulni azoktól az üvegházaktól, melyeket még James Buchanan idején húztak fel. 1933-ben aztán Franklin Delano Roosevelt az egész irodát a szárny délkeleti csücskébe költöztette – nem utolsósorban azért, hogy így könnyebben meg tudja közelíteni azt a kerekesszékével.

Az iroda építészetileg barokk, neoklasszikus és György-kori stílusjegyeket is magán visel, a dekorációt illetően pedig minden elnök próbálta a maga arcára, a maga ízlésének megfelelően formálni azt. Ebben kiváltképp a feleségek jártak az élen. Obama eddig még nem változtatott drasztikusan a szoba arculatán (ez a gazdasági válság idején valószínűleg nem is venné ki túl jól magát): kitett például egy halom családi fotót, helyet keresett azoknak a faszobroknak, melyeket még 2006-os kenyai utazásán szerzett be, a régi képeket pedig újakra cserélte, melyek közül az egyik Norman Rockwell Statue of Liberty-je.

Az irodának négy ajtaja van: a keleti a rózsakertre nyílik, a nyugati egy kisebb dolgozószobába vezet, az északnyugati ajtón keresztül a Nyugati Szárny fő folyosójára, az északkeletin pedig az elnök titkárnőjének irodájába lehet belépni. A mennyezeten és a szőnyegen az elnöki pecsét látható. A szoba egyik legmeghatározóbb darabja a masszív íróasztal, amelyet Resolute Desknek is szokás hívni, miután az a HMS Resolute nevű brit hajó maradványaiból készült. Az asztalt egyébként Viktória királynő ajándékozta Rutherford B. Hayes-nek, az Egyesült Államok 19. elnökének, még 1880-ban.

Habár az amerikaiak többségének esélye sincs, hogy valaha betegye a lábát az Ovális Irodába, szinte mindenki jól ismeri. Ennek pedig legfőbb oka, hogy a huszadik században a mindenkori amerikai elnökök előszeretettel választották háttérként a pazar szobát. Így történt ez akkor, amikor Nixon elnök a kamerák előtt telefonon beszélt az Apollo 11 „holdat” ért legénységével, vagy amikor Reagan a Challenger katasztrófája után, Bush elnök pedig a 2001. szeptember 11-i terrormerényleteket követően intézett beszédet az amerikaiakhoz.

Nem ritkák ugyanakkor azok a felvételek sem, melyek az elnökök privát pillanataiba engedtek bepillantást. Ezek közé tartozik az, amikor az azóta fiatalon elhunyt John F. Kennedy Jr. apja íróasztala alól kukucskál ki, vagy amikor Gerald Ford Liberty nevű kutyájával játszik az Ovális Irodában.

A híres-neves szoba ugyanakkor celebritások egész sorát látta vendégül az évek alatt. Így például Nixon elnök itt fogadta Elvis Presley-t, néhány évtizeddel később pedig Bush Bonót. És ez csak néhány név a sok százból, hiszen az Ovális Irodában kormány- és államfők gyakran adják egymásnak a kilincset, arról nem is beszélve, hogy a Resolute-íróasztalon történelmi jelentőségű dokumentumok százait írták már alá (például a spanyol-amerikai háborút lezáró békeszerződést).

Az iroda ugyanakkor 1998-ban került be a botránykrónikákba, miután kiderült, hogy Bill Clinton akkori elnök félrelépett Monica Lewinsky fehér házi gyakornokkal. A vizsgálat során kiderült, hogy szexuális együttléteikre például az Ovális Irodában kerítettek sort.

A világ leghíresebb irodája rendszerint ennél azonban sokkal prózaibb eseményeknek a színtere. Obama most például első alkalommal fog a tévék által is közvetített beszédet tartani, ezzel is demonstrálandó, hogy igenis ura a helyzetnek, és elkötelezett abban, hogy mihamarabb kiutat találjanak abból a slamasztikából, melyet már most az Egyesült Államok történetének legnagyobb környezeti katasztrófájának neveznek.