Igaz, hogy ez még „csak” az előválasztás, de az Egyesült Államokban mindenesetre nagy figyelem övezi a keddi szuperkeddet, amikor is tizenegy államban döntenek arról, hogy a novemberi kongresszusi, illetve kormányzóválasztásokon pártjaik színeiben ki szállhasson majd ringbe. A mostani prájmöri azért is érdekes lehet, mert a májusihoz hasonlóan, amikor is több bejáratott név elvérzett a megmérettetésen, a keddi előválasztás is kiválóan leképezheti a közhangulatot. Ami nem feltétlenül a demokratáknak kedvez. Sőt.

Hát, akkor sorjában.

A tizenegy államból hatban kormányzói székért is beindul a roham. (Magát a kormányzóválasztást 37 államban, valamint Guamon és a Virgin-szigeteken november 2-án tartják majd.) Kaliforniában például a republikánus Arnold Schwarzenegger már nem újrázhat – a keddi előválasztáson többen a republikánusok közül az eBay volt vezérigazgatónőjének, Meg Whitmannak a befutására fogadnak, míg a demokraták körében Jerry Brown nevét emlegetik a leggyakrabban, aki 1975 és 1983 között volt már kaliforniai kormányzó – amúgy pedig ő inspirálta a California Über Alles című Dead Kennedys-számot.

Whitman egyébként egyes hírek szerint az elmúlt két hónapban napi 500 ezer dollárt költött a kampányára (összesen közel 80 milliót, jobbára saját zsebből), főként arra, hogy előnyt szerezzen a republikánus Steve Poiznerrel szemben, aki a mobilokba szerelhető GPS-chipekkel szerezte millióit. Legutóbbi felmérések szerint sikerrel, hiszen Poiznerrel szemben az egykori eBay-vezér állítólag már 51-25 százalékos vezetést tudhat magáénak. Majd kiderül.

Iowában a jelenleg is kormányzó Chet Culver is indul a demokrata előválasztáson, nagyobb izgalom van azonban a republikánus oldalon, ahol sokáig biztosra vették, hogy a korábbi négyszeres republikánus kormányzó Terry Branstad gond nélkül veszi majd az akadályt az előválasztáson, majd pedig később a kormányzóválasztáson. Ám úgy tűnik, hogy Branstadet a szociális konzervatívnak kikiáltott Bob Vander Plaats könnyen megszorongathatja – akit hétvégi kampányrendezvényén nem más biztosított támogatásáról, mint a Zs-kategóriás filmek örökös királya, Chuck Norris.
 
A nevadai kormányzóságért Jim Gibbons (republikánus) is ringbe száll, aki immáron három éve tölti be ezt a posztot. Az utóbbi évek ugyanakkor nem voltak Gibbonséi: már az sem tett túl jót a renoméjának, hogy nem éppen békés körülmények között vált el a feleségétől, az pedig már csak hab volt a tortán, amikor egy Las Vegas-i pincérnő szexuális zaklatással vádolta meg a férfit. (Ő erre nemes egyszerűséggel csak annyit felelt, hogy 1995 óta nem szexelt.) Szakmai vonalon sem brillírozott: munkatársai szerint ugyanis a gazdasági és pénzügyi válság idején jóformán köddé vált. Így hiába a Tea Party támogatása (róluk majd egy későbbi külön posztban), nem várható, hogy ismételhet. A republikánusok körében Brian Sandovalnak, az állam első hispánó szövetségi bírájának és Michael Montandonnak, North Las Vegas egykori polgármesterének is jó esélyeket jósolnak.

És ha már szex. A dél-karolinai kormányzói posztra a republikánusok üdvöskéjeként Nikki Haley-t szokták emlegetni; egy friss felmérés szerint a keddi előválasztáson az indiai származású, de már Amerikában született Haley a voksok 43 százalékát söpörheti be, míg az utána következő Gresham Barrett csak 23-at (a republikánus előválasztáson itt négyen szállnak ringbe). Haley párton belüli népszerűségét a jelek szerint nem rengették meg azok a vádak, melyek szerint az amúgy férjezett, kétgyermekes politikusasszony két férfival is félrelépett volna. Támogatói között bírja Sarah Palint, és ami pikánsabb, a jelenlegi republikánus kormányzó, Mark Sanford volt feleségének, a népszerű Jenny Sanfordnak a támogatását is (akinek népszerűsége leginkább akkor ívelt felfelé, miután kiderült férje liezonja egy elvált argentin nővel).

Dél-Dakotában, ahol a republikánus Michael Rounds két terminus után már nem indulhat újra, a kormányzóságért a demokraták közül egyedült ringbe szálló Scott Heidepriem azzal keltett feltűnést, hogy helyetteskormányzó-jelöltnek a republikánus Ben Arndtet választotta. A republikánus primary-n öten mérettetik majd meg magukat – előrejelzések szerint közülük kerülhet ki a befutó. Maine-ben sem a republikánus, sem a demokrata jelöltek között nincs olyan, akinek támogatottsága meghaladná a 17 százalékot: egy június eleji felmérés szerint a demokratáknál Libby Mitchell lehet a befutó (13,3%), a republikánusoknál pedig Les Otten (ő a 17 százalékos játékos).

Ami a szenátusi helyeket illeti. A legnagyobb figyelem talán Arkansasra irányul, ahol a demokrata Blanche Lincoln – a Fehér Ház támogatása ide vagy oda – a májusi előválasztáson nem tudta megszerezni a szavazatok 50 százalékát. Így itt most úgynevezett runoff-ra kerül a sor, ami annyit tesz, hogy a két legtöbb szavazatot kapott jelölt eshet egymásnak, ebben az esetben Lincoln kihívója a szakszervezetek támogatását bíró Bill Halter helyettes kormányzó lesz. Republikánus oldalon John Boozman a májusi előválasztáson kényelmesen vette az akadályt, erejét így már a november 2-i választásokra tartalékolhatja (a 100 szenátusi helyből 36 sorsa dől el ekkor).

Ha már az előbb Kaliforniánál szóba került Meg Whitman, a szenátusi előválasztáson a republikánusok másik női nagyágyúja, Carly Fiorina, a Hewlett-Packard korábbi vezérigazgatója lehet. Bár a szenátusi kampányokba állítólag nem ölnek annyi pénzt, mint a kormányzóválasztásokon, de az év első öt hónapjában Fiorina így is 7 milliót bírt elkölteni, és most 37 százalékkal vezet. A republikánusoknál a második legnagyobb támogatottsága Tom Campbell közgazdásznak van, aki eddig kétmilliót költött a kampányra. A demokratáknál Barbara Boxer lehet a befutó, aki ezen a poszton már a negyedik terminusára készül, és a New York Tims szerint ez lehet pályafutása legkeményebb megmérettetése. Boxer az előrejelzések szerint akkor járna a legjobban, ha a republikánusoknál a Tea Party támogatását bíró Chuck DeVore nyerne, a legnehezebb dolga pedig Tom Campbell-lel lenne.

Nevadában a szenátus demokrata többségének vezetője, Harry Reidnek a sorsa a tét. Egy áprilisi közvéleménykutatás szerint Reidről, akit először 1986-ban választottak szenátorrá, a nevadaiak 49 százalékának nincs túlságosan jó véleménye. A veterán politikusnak azonban az a nagy szerencséje, hogy a republikánusok – összesen tizenketten – egymás között egyelőre véresebb csatát vívnak a jelöltségért. A konzervatívok ugyanis az utóbbi időben hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb sztorikkal kerültek a címlapokra: az egyik esélyesként számon tartott Sue Lowdent például azért cikiztek halálra, mert egy interjúban azt találta mondani, hogy nagyszülei régen egy-egy csirkéért lebarterezték az egészségügyi ellátást, és a maga részéről most sem vetne el egy ilyen rendszert. A Tea Party által favorizált Sharron Angle pedig anno állítólag egy olyan – részben a szcientológusok által kidolgozott – drogrehabilitációs program mögé sorakozott fel, amelynek keretében a börtönlakók masszázsban részesülnének. Ezt állítja legalábbis az Angle-t támadó kampányszpotjában Sue Lowden. Haha.

És akkor levezetésként pár szót a képviselőházi helyekről. Itt mind az érintett tizenegy állam (azaz Kalifornia, Iowa, Maine, Montana, Nevada, New Jersey, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Dél-Karolina, Virginia, Arkansas) szerepet kap már. Arkansasban egyébként – a szenátori választáshoz hasonlóan – a képviselőházi voksoláson is runoff-ra kerül sor, a négy körzetben háromban. Virginia ötös körzetében a demokrata Tom Perriello – aki alig két éve rendelkezik mandátummal – próbálja megvédeni pozícióját. Az ő nagy esélye az lehet, hogy a republikánusok eléggé megosztottak, az előválasztáson például heten indulnak. Érdekes lehet még a kaliforniai nyolcas körzet, ahol Nancy Pelosinak, a képviselőház demokrata elnökének a széke a tét. A novemberi választáson az ő kihívója a republikánus John Dennis vagy Dana Walsh közül kerülhet ki.