Made in America

A YouTube-on is elérhető szpotban támadják a konzervatívok Barack Obamát. A vád: az elnök az Egyesült Államok legnagyobb környezeti katasztrófájának tartott olajszennyeződés első 58 napjában már hatszor szakított időt arra, hogy kedvenc sportjának, a golfnak éljen. „Elnök úr, mi tartott ennyi ideig?” – kérdezik az alig másfélperces filmecskében a republikánusok, akik láthatóan igyekeznek meglovagolni, sőt, gerjeszteni a kormányzati válságmenedzselés körüli elégedetlenséget.

A film igazi Michael Moore-i mélységeket súrol: eszerint az elnöknek minden fontosabb volt, mint az olajfolt. Jutott ideje a New York Yankees tagjaival és Bonóval találkozni, arra, hogy némi pénzmagot gyűjtsön Barbara Boxer szenátornak, arra, hogy a családjával egy kicsit vakációzzon, arra, hogy együtt bulizzon Kelly Clarksonnal és Paul McCartney-val, na, és persze arra, hogy golfozzon, golfozzon és golfozzon. Az 58. napon pedig találkozott a BP vezetőivel is.

Adott a kérdés. Hasonló krízishelyzetben van-e joga az elnöknek kikapcsolódni? Megengedheti-e magának bármely politikai vezető, hogy miközben „ég a ház”, nyaralni menjen? Szerintem igen. Hacsak a mindenkori elnök nem bekkel végig sunyin egy konfliktust, illetve annak válságmenedzselését (legyen szó háborúról, hurrikánról, olajszennyeződésről vagy terrortámadásról), és amúgy a maga köré kiépített szakértői csapat segítségével olyan hatékony döntéseket hoz, melyek kiutat mutatnak a slamasztikából, akkor miért ne?

Szinte minden elnöknek volt kedvenc pihenőhelye, ahova szívesen húzódott vissza, hogy kieressze a gőzt. Ilyen volt Campobello Franklin Delano Rooseveltnek, Newport Eisenhowernek vagy Rapidan Camp Hoovernek, a sor pedig hosszan folytatható. Nyilván a konfliktus mélységétől és hosszúságától is függ, hogy egy nemzet mennyire nézi el vezetőinek, ha nyaralni mennek, vagy egyéb módon lazítanak. De ha a verkli pörög, és ezt a kormányzat kommunikációs szempontból is hitelesen tudja kifelé jelezni, akkor miért is ne?

PR-szempontból nyilván sokkal inkább támadható a British Petrol főnökének, Tony Haywardnak a hétvégi vitorlázása – a dolog azonban valószínűleg nem itt és most bukott meg, hanem már sokkal korábban. Haywardnak pedig amúgy is befellegzett, kicsit furcsa is, hogy eddig miért nem intettek még neki búcsút. A Wight-sziget körüli hajókázás egyébként éppen a Fehér Háznál csapta ki leginkább a biztosítékot. Rahm Emanuel, az amerikai elnök kabinetfőnöke csípősen csak annyit jegyzett meg, hogy Tony Hayward valószínűsíthetően nem fog karriert kezdeni a PR-tanácsadás területén.

Alapvetően tehát nem az a gond, hogy az elnök bulizik, hírességekkel smúzol, vagy hogy hányszor suhintotta meg a golfütőjét, hanem, hogy megtette-e, és időben tette-e meg a szükséges válságkezelő intézkedéseket, ezekkel pedig milyen eredményeket tudott rövid-, közép- és hosszú távon elérni. Tény, hogy a mostani helyzetben a Fehér Ház nagyon lassan reagált, ettől függetlenül, ha Obama elcsúszik az olajfolton, akkor az nem a hat golfszetten fog múlni.

Csökkenő népszerűségi indexén valószínűleg nem azon dobna nagyot, ha sutba vágná a golfütőjét, hanem ha elérné, hogy a szennyeződés mértéke gyors ütemben csökkenjen, az öböl lakóit és az áldozatokat mihamarabb kártalanítsák, a térségbeli idegenforgalom és az egyéb vállalkozások pedig minél hamarabb újra sínre kerüljenek.

Ja, és ha már golf! Michael Moore már a Fahrenheit 911-ben előhúzta a golfkártyát: ebben azt láthatjuk, hogy az akkori elnök, George W. Bush egy Izrael elleni öngyilkos merénylet hírére reagálva éppen újságíróknak nyilatkozik. „Felszólítom valamennyi nemzetet, hogy tegyenek meg mindent, amit tudnak, hogy megállítsák ezeket a terrorista gyilkosokat. Köszönöm. Most pedig figyeljék ezt az ütést!” Majd lendít egy óriásit.

Veszélyes sport ez a golf.

Politikailag mindenképp.