Made in America

Az Egyesült Államok közel 1 billió dollár értékre becsült, eddig kiaknázatlan ásványkincs-készletet fedezett fel Afganisztánban, ami nem csak az ország gazdaságának szabhat más irányt, de magát a háború menetét is megváltoztathatja. A hírt először megszellőztető New York Times szerint az amerikaiak által feltárt készlet olyan hatalmas, és olyan sokféle ásványkincset foglal magába (ezek közé tartozik a vas, a réz, a kobalt, az arany vagy a lítium), ami Afganisztánt a világ egyik legfontosabb bányászati központjává emelheti.

Mindezt egy amerikai geológusokból és a Pentagon embereiből álló kutatócsoport fedezte fel, majd a leletről a közelmúltban tájékoztatták Hamid Karzai elnököt és az afgán kormányt is. Az amerikaiak szerint a felfedezés (no, és a benne rejlő óriási lehetőség, magyarán, pénz) beruházók tömegeit vonzza majd, ami aztán végre munkahelyeket is teremt a háború sújtotta országban. Afganisztánban jelenleg ugyanis alapvetően két forrásból jön a pénz: az egyiket az ópiumtermelés és a kábítószer-kereskedelem adja, a másikat pedig a nyugati (főleg amerikai) segélyek.

Az Egyesült Államoknak mindenesetre a lehető legjobbkor jött ez a felfedezés. A háború amerikai oldalról ugyanis csak „korlátozott eredményeket” tud felmutatni, az amerikaiakkal szövetséges kabuli kormányt át- meg áthatja a korrupció (tavaly például azért kellett lapátra tenni a bányászati ügyekért felelős minisztert, mert 30 millió dollárért a kínaiaknak passzolta át a rézkitermelési jogokat Logar tartományban), arról nem is beszélve, hogy az ország oligarchái közül nem egy személyes kapcsolatban áll magával Karzai elnökkel. Mindezeken túl a kabuli és a washingtoni vezetés között sem éppen felhőtlen a viszony. A hír tehát jó, főleg, hogy jókor jött, ám szakértők szerint a dolog a visszájára is elsülhet.

Lássuk a lehetséges (vész)forgatókönyveket.

A-változat: Béke helyett a felfedezés könnyen még nagyobb háborúskodást eredményezhet, nem kizárt ugyanis, hogy a tálibok még nagyobb fokozatra kapcsolnak, és gőzerővel azon lesznek majd, hogy magukhoz ragadják az ellenőrzést.

 B-változat: A Karzai körül legyeskedő oligarchák is megpróbálják rátenni a kezüket az ásványkincs egy részére.

C-változat: Az érintett területek tartományi és törzsi vezetői is a maguk jussát követelik majd a kincsből, ami aztán véget nem érő huzakodást eredményez köztük és a Karzai vezette központi hatalom között.

D-változat: A réz után a kínaiaknak várhatóan csak fokozódik az étvágyuk, és arra törekszenek majd, hogy pozícióikat bebiztosítsák a kitermelésben.

Mindemellett az amerikaiak attól is tartanak, hogy mivel az országban azelőtt a nehézipar nem igazán volt jelen, így a környezetvédelmet is lényegében csak hírből ismerik. „Az a nagy kérdés, hogy ki lehet-e termelni (az ásványkincset) felelősségteljes módon, oly módon, amely környezeti és szociális szempontból is felelősségteljes” – idézte a New York Times Paul A. Brinkley-t, a védelmi minisztérium illetékesét, aki a készletet felfedező Pentagon-csapatot vezette.

Nem az amerikaiak egyébként az egyetlenek, akik Afganisztán rejtett kincsei után kutattak. És tulajdonképpen nem is az elsők. Afgán levéltári adatokból ugyanis az derült ki, hogy a szovjetek már a nyolcvanas években folytattak kutatásokat, melyeknek aztán a szovjet csapatok 1989-es kivonulása vetett véget. Az akkor készült táblázatokat a polgárháború és a tálib uralom éveiben afgán geológusok egy kis csoportja otthon rejtegette, majd azokat az amerikai csapatok megjelenésekor és a tálibok elűzése után, 2001-ben vitték vissza a geológiai kutatások könyvtárába. Az amerikaiak aztán, amikor maguk is megkezdték a kutatásokat, lényegében szintén a szovjet térképeket és táblázatokat vették alapul.

Ám az amerikai geológusok által összegyűjtött adatok két évig csak az íróasztalfiókban porosodtak, arról sem az amerikai, sem az afgán kormány nem nagyon vett tudomást. Egészen 2009-ig, amikor a Pentagon egyik speciális csoportját, amely addig üzleti fejlesztési programokat indított be Irakban, át nem helyezték Afganisztánba. Ennek a csoportnak a tagjai voltak azok, akik felismerték, hogy mit is jelent igazán ez a felfedezés, hogy a geológusok által összeállított adatok milyen gazdasági potenciállal bírnak.

Akárhogy is, az ásványkincs kitermelése évekbe telhet még. Hogy a föld mélyén rejtőző kincs áldás vagy átok lesz-e Afganisztán számára, az attól is függ, hogy a következő hónapokban, években a kabuli kormányzat képes lesz-e arra, hogy a sok, egymással ellentétes és nem feltétlenül a köz javát szolgáló érdekcsoportot kijátszva olyan garanciákat léptessen életbe, melyek biztosítják, hogy a befolyó pénzből az országban élők életminősége valóban javulni tudjon.