Önnek jogában áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróság előtt – ha valaki csak egy olyan bűnügyi filmet is látott, amely az Egyesült Államokban játszódik, és amelyben történetesen letartóztatnak valakit, már ismerősen csenghetnek a fenti mondatok.

Az EUobserver szerint az Európai Bizottság kedden nyilvánosságra hozott javaslatából az derül ki, hogy Európában is hasonló figyelmeztetést vezetnének be, amelynek során az őt megillető jogokra hívnák fel egyszerű, mindenki számára érthető szavakkal az őrizetbe vett személyek figyelmét.

De miről is van szó tulajdonképpen?

A Miranda-figyelmeztetésnek, közismertebb nevén Miranda-jogoknak nevezett intézkedést 1966-ban hozták létre a Miranda kontra Arizona ügy eredményeként. A figyelmeztetés célja nem volt más, mint hogy megvédje a gyanúsítottnak az ötödik alkotmánykiegészítésben garantált jogait. A hivatkozott passzus kimondja: senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy saját maga ellen tanúskodjon.

Nagyon röviden a Miranda-esetről: 1963 márciusában Ernesto Mirandát a rendőrség egyebek között emberrablással és nemi erőszakkal gyanúsította. Kétórás kihallgatása során a férfi, akinek azonban egyszer sem ajánlották fel, hogy beszéljen ügyvéddel, elismerte, hogy ő követte el a bűncselekményeket. Mindemellett aláírattak vele egy papírt, mely szerint önként, kényszer hatása nélkül tett vallomást. A férfit húsz évre ítélték, kijelölt ügyvédje azonban több fellebbezést is benyújtott, így került az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé.

A legfőbb taláros testület 1966 júniusában új tárgyalás kiírását rendelte el, melynek során Miranda vallomását nem lehetett bizonyítékként felhasználni. Mindezeken túl a Legfelsőbb Bíróság rendelkezett a Miranda-figyelmeztetés létrehozásáról is. Az abban felsorolt jogok a következők:

- Önnek jogában áll hallgatni.
- Minden, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon.
- Jogában áll ügyvédet fogadni.
- Amennyiben nem áll módjában ügyvédet fogadni, és kívánja, hivatalból rendelnek ki egyet.

Nincs egységes szövegezés (a Legfelsőbb Bíróság magáról a szövegről, szóhasználatról nem rendelkezett), a lényeg, hogy az üzenet átjöjjön. Az intézkedő rendőrnek így meg kell bizonyosodnia, hogy a gyanúsított megértette a jogait, és ha adott esetben nem beszél angolul, akkor gondoskodni kell a fordításról. Az egész eljárásra egyébként az amerikai angolban külön ige is létrejött, ez a Mirandize, ami értelemszerűen annyit tesz, hogy valakivel ismertetik a Miranda-jogait.

Jó tudni ugyanakkor, hogy úgy is letartóztathatnak valakit, hogy nem olvasták fel neki előzőleg a Miranda-jogokat. A jogok ismertetése ugyanis csak a kihallgatás megkezdése előtt kötelező. Amennyiben valakit úgy hallgatnak ki, hogy előzőleg nem hívták fel a figyelmét a jogaira, vagy nem veszik tekintetbe a gyanúsított azon kívánságát, hogy az ügyvédjével szeretne konzultálni, akkor akármit is mond, nem használható fel ellene a bíróságon (az úgymond önkéntes vallomások azonban felhasználhatók).

És még valami: a Miranda-jogok a letartóztatás után lépnek életbe. Mielőtt tehát valakinek a kezén kattanna a bilincs, a rendőr bármit szabadon kérdezhet, nem muszáj válaszolni rá, ám ha az illető mégis felel, a válaszokat később fel lehet használni a bíróság előtt.

A teljes történethez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Raffel kontra U.S. ügyben még 1926-ban úgy határozott: amennyiben a gyanúsított egyszer együttműködésre lép a rendőrséggel, ezzel feladja a jogát ahhoz, hogy csöndben maradjon, és így együttműködését az eljárás egész folyamata során folytatnia kell.

Magyarán, ha az illető még a letartóztatás előtt együttműködik, azzal feladja a negyedik és az ötödik alkotmánykiegészítésben foglalt jogokat (a negyedik mondja ki, hogy alapos ok nélkül nem lehet senkit házkutatásnak alávetni, vagy éppen letartóztatni). A Raffel-ítélet értelmében ezeket a jogokat később nem lehet visszakövetelni, még akkor sem, ha a letartóztatást követően tájékoztatják a gyanúsítottat a Miranda-jogokról.

A rendőr egyébként a Miranda-jogok ismertetése nélkül is feltehet olyan, a személyazonosításhoz szükséges rutinkérdéseket, melyek az illető nevét, címét, születési helyét firtatják. Sőt, a rendőr figyelmeztetés nélkül is elrendelheti a drog- vagy alkoholtesztet, igaz, az illető ezekben az esetekben nem köteles válaszolni a tesztelés során feltett kérdésekre.

Még egy mondat a Miranda-sztorihoz: Ernesto Mirandát négy évvel a szabadulása után, 1976 márciusában Phoenixben egy kocsmai verekedésben halálra szúrták. A tettest csakhamar elfogták, letartóztatáskor jogait felolvasták. Paradox módon mindezt azon férfinek esetének köszönhette, akit előtte nem sokkal ő maga küldött a másvilágra.