Ha egészen röviden kellene meghatározni, hogy az amerikai választási rendszerben mi is az az előválasztás, akkor nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a pártok szavazói ilyenkor összegyűlnek és döntenek arról, hogy a kongresszusi vagy adott esetben elnökválasztáson a párt jelöltként kit indítson el.

Az előválasztásoknak két fő típusa van. A zárton csak a pártnál regisztrált szavazók vehetnek részt – így a republikánusok csak republikánus jelöltre, a demokraták pedig csak demokratára adhatják le a voksukat. Nincs keresztbeszavazás. Azok, akik független szavazóknak számítanak, tehát bár regisztrált szavazók, de nem döntöttek egyik párt mellett sem, a zárt előválasztáson nem rúgnak labdába.

A nyitott előválasztáson ezzel szemben a szavazó bármely jelöltre leadhatja voksát. Ez nagyjából úgy zajlik, hogy a polgár a szavazás helyén közli az ottani önkéntesek egyikével, hogy melyik párt a szíve választottja, ezek után pedig kap egy listát a jelöltekről. Vannak ugyanakkor olyan helyek, ahol a szavazó a szavazófülke magányában dönthet arról, hogy kire voksol.