Made in America

Miközben itthon most mindenki azon csámcsog, hogy melyik képviselőnek hány szántója van, meg ki törleszti még a diákhitelt, a Washington Post egy felettébb érdekes interaktív grafikát hozott nyilvánosságra a honlapján. Ebből kiderül, hogy a Képviselőház és a Szenátus egyes bizottságainak és albizottságainak tagjai bizony súlyos-súlyos milliókat invesztáltak azokba az üzletágakba, melyeket elvileg szabályozniuk, felügyelniük kellene.

Igaz, az amerikai törvények ezt sehol nem tiltják: míg ugyanis a bírák nem ítélhetnek olyan ügyben, melyben olyan cég érintett, amelyben ők maguk esetleg részesedéssel bírnak, addig a képviselőknél és a szenátoroknál nincs ilyen megszorítás. Sőt, a Kongresszus etikai szabályzata értelmében az érintett politikus lényegében maga dönthet arról, hogy esetében fennáll-e az összeférhetetlenség. A választ el lehet képzelni. Azt egyébként a Washington Post is aláhúzta, hogy az összeállításban szereplő politikusok nem csináltak semmi rosszat, a jelenleg érvényes etikai szabályok szerint ugyanis a képviselők és szenátorok effajta részesedései és beruházásai nem sértenek törvényt. Ám a sajtó szerint a nagy kérdés mégis az, hogy akkor ezek után hogyan lehet azt biztosítani, hogy a Kongresszus tagjai ne a saját, hanem a szavazók érdekeiben cselekedjenek?

A megkérdezett képviselők mindenesetre siettek leszögezni, hogy személyes vagyonuk nem lehet befolyással jogalkotói tevékenységükre. Ráadásul, hangsúlyozták többen, befektetéseiket olyan brókerek végzik, akik anélkül adnak és vesznek, hogy erről őket előzetesen megkérdeznék. Ugyanakkor független megfigyelők azt mondják, hogy a képviselők rendszerint olyan bizottságokba igyekeznek bekerülni, amely az érdekeltségükbe tartozó területet felügyeli, a bizottsági tagság (pontosabban az ott szerzett információ) pedig hatalom.

Azaz befolyás, azaz pénz.

Ron Paul (republikánus, Texas) képviselő például, aki a monetáris politikával (és egyebek között az arannyal kapcsolatos ügyekkel) foglalkozó albizottság tagja, 2008-ban 1,5 millió dollár értékű részesedéssel bírt kilenc aranykitermeléssel foglalkozó cégben, 200 ezret pedig ezüstbe fektetett. Mindez egyébként teljes vagyonának közel a felét tette ki. Ő azonban azt mondja, tudatosan nem segített elő olyan jogszabályt, amelyből az aranybefektetései közvetlenül profitáltak volna, egyedüli céljaként pedig az amerikai fizetőeszköz erősítését jelölte meg.

(Fontos megjegyezni, hogy az összeállításban szereplő adatok mind két évvel ezelőttiek. A 2009-es adatokat a napokban kell leadniuk a Kongresszus mind a két házában a tagoknak, ám még hónapokba beletelhet, mire az adatok bekerülnek az adatbázisba, és elérhetővé válnak az újságírók számára.)

A Washington Post felfigyelt arra is, hogy egyes bizottságokra különösen jellemző, hogy tagjaik az érintett területeken fektetik be pénzüket. Ezen területek közé tartozik az egészségügy, az elektronika és kommunikáció, a védelem, a közlekedés, a mezőgazdaság, a természeti erőforrások és az energia. Jane Harman (demokrata, Kalifornia) például 2008-ban egy olyan albizottságot vezetett, amely a belbiztonságot, az adatcserét, és a terrorista kockázatelemzést elősegítő technológiákat felügyelte. Ebben az időszakban a képviselőnő több mint egymillió dollárt fektetett be olyan cégekbe (például a Lockheed Martinba), melyek ezeken a területeken voltak aktívak.

Harman egyébként az elektronikai gyártás és szolgáltatás területén mintegy 85 millió dollár értékű portfolióval bír, de ennek az az oka, hogy a férje Sidney Harman, a neves hifi-gyártó Harman Kardon feje, és a vagyon a nő nevén van. Jane Harman egyébként 112,13 millió dollárral a Képviselőház második leggazdagabb tagja (az első az ingatlanban és autóriasztóban utazó republikánus, kaliforniai Darrell Issa 164,7 millió dollárral).

Aki kíváncsi a táblázatra, itt böngészheti.