Made in America

Tíz éve már, hogy Elian Gonzálezt, a hajótörött kubai kisfiút az amerikai hatóságok visszaadták az apjának, akivel azután visszatért hazájába. Kubában hősként ünnepelték, az apját később a parlamentbe is beválasztották, az eseményre emlékező fiesztákon pedig rendre a legutóbbi időkig maga a nagy Fidel is megjelent.

Elian még nem volt hatéves, amikor anyjával és annak barátjával Kubát hátrahagyva egy lélekvesztőn próbálták megközelíteni az amerikai partokat. A kétségbeesett kalandot csak a kisfiú élte túl, őt apjának floridai rokonai ölelték keblükre. Hiába kérte ugyanakkor az apja, a rokonok nem akarták, hogy a fiú visszatérjen Kubába.

Elian nemzeti ügy lett, amerikai és kubai oldalon egyaránt. Miközben Miami kubai közössége és az amerikai rokonok a fiú maradásáért küzdöttek, addig az apa, Juan Miguel González – hazája politikai támogatását is maga mögött tudva – körömszakadtáig harcolt Elian hazatéréséért. A rokonok jogi úton akarták elérni, hogy a gyerek menekültstátuszt kapjon, de ezt csak az apa kérvényezhette volna.

Hosszú-hosszú hetekig tartó hercehurca után (melyet a sajtó élénk figyelemmel követett) 2000 áprilisában Janet Reno igazságügyi miniszter úgy döntött, hogy április 13-ig a gyereket vissza kell adni az apjának, a Miamiben élő rokonok azonban ellenálltak. Másfél hét múlva aztán gépfegyveres kommandósok szállták meg a házukat, a szövetségi ügynökök pedig a fiút a rokonok tiltakozása ellenére magukkal vitték.

Amikor június végén Elian végre hazatért Kubába, emberek százai özönlötték el Havanna utcáit, és zászlókat lengetve, virágokat dobálva ünnepelték a gyerek hazatérését. A kisfiúból azóta nagyfiú lett, aki – az AIN állami hírügynökség szerint – szereti a zenét, és a bulizást is, igaz, nem valami jó táncos, órákat tölt a számítógép előtt, és szeret a barátaival súlyt emelni. Jelenleg egy katonai iskolában tanul, és a kommunista ifjúsági lap, a Juventud Rebelde szerint arra készül, hogy a Forradalmi Fegyveres Erők tisztje legyen.

A fiút eddig lényegében elzárták a külföldi újságírók elől, ám a mostani évfordulós ünnepséget követően – melyen részt vett Raul Castro elnök is – a 16 éves Elian közölte, hogy nem haragszik floridai rokonaira, még ha nem is segítettek neki „minden lehetséges módon”. Ugyanakkor – mint mondotta – hálás az amerikai nép nagy részének, hogy ma az apjával lehet, és közölte azt is, hogy nagyon boldog. „Ez az az ország, ahonnan származom” – hangsúlyozta Kubáról szólva Elian González. „Itt jól érzem magam, és köszönhetően a tanulmányaimnak és annak az erőnek, melyet a népemtől kaptam, ma már szinte férfi vagyok” – idézte az AP a 16 éves fiút.

A González-affért követően az Egyesült Államokban mind a republikánusokat, mind pedig a demokratákat éles támadás érte, amiért olyan ügybe ártották bele magukat, amely – vélték a kritikusok – két család magánügye. A The Washington Post cikkírója még 2000 áprilisában így sommázta véleményét: „Elián és Juan Miguel González, fiú és apa. Az előbbi egy ártatlan gyermek, az utóbbi egy férfi, akitől elvették a gyerekét. Elián úgy viselkedett, mint egy tipikus hatéves, Juan Miguel, mint egy tipikus apa. És a politikusok legtöbbje, mint a tipikus bolondok.”