Hónapok óta tart a médiacirkusz Chelsea Clinton szombati esküvője körül: hiába költözött ki ugyanis a család immáron kilenc éve a Fehér Házból, az egykori és persze az aktuális elnökök gyerekeinek sorsa mindig is izgatta a közvéleményt.

Elnökgyereknek lenni néha kiváltság, néha csapás. Volt, aki tudott élni az apja kínálta – főként politikai – hátszéllel, akadt azonban olyan is, aki teljes mértékben hátat fordított neki, és még a nevét is elhagyta.

Ketten közülük ugyanakkor maguk is elnökök lettek.

Az ismertebb eset George W. Bushé, akinek apja, az idősebb Bush az Egyesült Államok 41. elnöke volt, ő maga pedig a 43., nyolc kerek éven át. A 19. században azonban az Adams-családnak is sikerült a duplázás: míg ugyanis John Adams 1797 és 1801 között igazgatta az országot (ő volt egyébként a második az elnökök sorában), addig fia, John Quincy Adams 1825 és 1829 között tölthette be ugyanezt a tisztséget.

Ha már időrendben haladunk, érdemes megemlíteni Thomas Jefferson (1801-1809) nevét, akinek Martha nevű feleségétől féltucatnyi gyereke született. Patsy becenevű lánya egyébként – miután apja özvegységre jutott – anyja örökébe lépett, és a First Ladységgel járó teendőket is ellátta Thomas Jefferson körül. (Akárcsak később James Buchanan (1857-1861) örökbefogadott lánya, Harriet Rebecca Lane, vagy még később Benjamin Harrison (1889-1893) lánya, Mary Scott.)

A Függetlenségi Nyilatkozat legfőbb szerzőjeként számon tartott Jefferson ugyanakkor meghitt viszont ápolt egy Sally Hemings nevű rabszolganővel is, akinek aztán állítólag több gyereke is született az „alapító atyától”. Egy 1998-as DNS-vizsgálat ugyanakkor a nő Eston Hemings Jefferson nevű fiáról állította egyedül, hogy nagy valószínűséggel az elnök volt a biológiai apja.

Nem Jefferson volt egyébként az egyetlen, akinek egy rabszolganőtől született gyereke. Állítólag az Egyesült Államok 10. elnökének, John Tylernek (1841-1845) is volt balkézről egy fia, John William Dunjee. A misszionáriusként, templomok és iskolák alapítójaként is hírnevet szerzett Dunjee később maga is szép pályát futott be, és olyan hírességet is a barátai között tarthatott számon, mint Frederick Douglass, akinek a rabszolgaéveiről írt önéletrajzi könyve a mai napig tananyag.

Szülőként tragikus sors jutott az Egyesült Államok 14. elnökének. Franklin Pierce-nek (1853-1857) összesen három fia született: az egyik még az első életévét sem érhette meg, a másik pedig négyéves volt, amikor elragadta a tífusz. Harmadik fia, Bennie pedig tizenkét éves volt, amikor egy vonatbalesetben életét vesztette – alig néhány héttel az apja elnöki beiktatása előtt.

Ulysses S. Grantnek, aki polgárháborús tábornokként nagyobb hírnevet vívott ki magának, mint az Egyesült Államok 18. elnökeként (1869-1877), összesen négy gyermeke volt. Egy kis hazai szál, hogy a legidősebb fia, Frederick Dent Grant 1889 és 1893 között az Osztrák-Magyar Monarchiában diplomataként védte és képviselte az amerikai érdekeket.

A 20. század első nagy politikusdinasztiája az Egyesült Államokban kétségkívül a Roosevelteké volt. Theodore Roosevelt (1901-1909) első házasságából egy, a másodikból pedig öt gyermeke született. Közülük is az ifjabbik Theodore tengerészeti miniszter-helyettes, Puerto Rico-i kormányzó, és Fülöp-szigeteki főkormányzó volt. Az elnök Rooseveltnek távoli unokatestvére volt az a Roosevelt, Franklin Delano, aki 1933 és 1945 között volt a Fehér Ház első számú lakója. Hat gyermeke közül egy még csecsemőként meghalt, ám a többiek mind örökölhettek valamit a szülői vénából, mert politikai-közéleti fronton mindegyik eléggé aktív volt. Az egyetlen lány, Anna például a harmincas években újságíróként dolgozott, később pedig az apjának is segített, így ő volt az, aki elkísérte FDR-t az 1945 februárjában megrendezett jaltai konferenciára.

Szintén az írás lett a kenyere Margaret Trumannek, Harry S. Truman (1945-1953) lányának. Igaz, először az énekléssel próbálkozott, ám őrült sikereket nem ért el vele. Mindazonáltal, amikor 1950 decemberében a Washington Post kritikusa nem rejtette véka alá, hogy nincs túl nagy véleménnyel a Truman-lány éneklési képességeiről, a bősz atya egy orrba verést helyezett kilátásba a zsurnaliszta számára. Margaretet később végül az írás tette igazán híressé, körülbelül kéttucatnyi krimit írt (Gyilkosság a Fehér Házban, Gyilkosság a legfelsőbb bíróságon, Gyilkosság a szenátusban és más, hasonló címekkel), ezenkívül – non-fiction kategóriában – apjáról, anyjáról, az amerikai First Ladykről és a Fehér Ház kisállatairól is írt egy-egy nagyobb lélegzetvételű művet. A Gyilkosság a Fehér Házban című könyve alapján egyébként 1997-ben filmet is forgattak, Wesley Snipes és Diane Lane főszereplésével.

Politikai dinasztiákról szólva a befolyásos és sokszor tragikus sorsú Kennedyek is helyet követelnek a top háromban (ez utóbbit saját, szubjektív összeállításom szerint a Rooseveltek, a Kennedyek és a Bushok alkotják). John F. Kennedynek és Jacqueline Bouvier-nak összesen négy gyermeke született, közülük pedig csak ketten élték meg a felnőttkort. Ma már azonban csak Caroline van életben, miután John 1999-ben egy repülőgép-balesetben életét veszítette.

A sajtóban John-Johnként emlegetett fiú szinte beleszületett a politikába, hiszen két héttel azt követően látta meg a napvilágot, hogy apját megválasztották az ország 35. elnökének (1961-1963). A róla készült fotók közül egyébként néhány ma már emblematikusnak számít (közéjük tartozik az elnöki íróasztal játszó, vagy az apja koporsója előtt tisztelgő kisfiú képe). A Kennedyeket övező csillámpor őt is beborította, szerelmeiről, szenvedélyeiről élvezettel számoltak be a pletykamagazinok. Nővérének, Caroline-nak kicsit kevesebb jutott a reflektorfényből. Ügyvédként dolgozik, és legutóbb akkor lehetett hallani róla, amikor a 2008-as elnökválasztási kampány idején Barack Obamát biztosította támogatásáról. Egy ideig szó volt arról is, hogy megcélozza a Hillary Clinton külügyminiszteri kinevezésével megüresedett New York-i szenátori posztot, de aztán személyes okokra hivatkozva végül visszakozott.

A Kennedyek után egyébként jó pár évet kellett várni arra, hogy újra gyerek költözhessen a Fehér Házba. (A köztes időszak First Kidjei közül egyik személyes kedvencem Susan Ford, aki állítólag volt, hogy a testőreivel csináltatta meg a házi feladatát. A Ford-lány volt egyébként az első, aki középiskolai osztálytársai számára bankettet rendezhetett a Fehér Házban.)

Amy Carter kilenc éves volt, amikor az apját megválasztották az USA 39. elnökének (1977-1981). Személye még a politikai vitákban is előkerült. Jimmy Carter ugyanis egy Ronald Reagannel folytatott 1980-as vitában azt találta mondani, hogy megkérdezte lányát, és a 13 éves Amy a nukleáris fegyverzetellenőrzést tartotta a legfontosabb kérdésnek. A gyerekkártya ugyanakkor ez esetben nem nagyon működött, Cartert politikai ellenlábasai jól kiröhögték, hogy egy általános iskolástól kér politikai tanácsokat. A Carter-lánynak azonban nem ez volt a legjobb megmozdulása. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle, hogy van-e valamit üzenete az amerikai gyerekek számára, Amy Carter pedig gondolkodott pár pillanatig, majd kibökte: „Nincs”.

A Reagan-gyerekek már bőven kiléptek a tinédzserkorból, amikor az apjuk beköltözhetett a Fehér Házba. A 40. amerikai elnök Jane Wyman színésznővel és Nancy Davisszel is két-két gyereket nevelt. Az első házasságban született Maureen kezdetben szintén a színészettel kacérkodott, és még egy 1964-es Elvis-filmben is szerepet kapott. Később azonban szintén politikai pályára lépett, és a nyolcvanas években még a Szenátust is célba vette, kevés sikerrel. Bátyját, Michaelt a házaspár örökbe fogadta. Ő rádiós műsorvezetőként vált ismertté.

Náluk nagyobb publicitást kaptak a második házasságban született gyerekek lázongásai. Patti és Ron is inkább liberális nézeteket vallanak, és a múltban emiatt több konfliktusuk is volt apjukkal. Talán nem véletlen az sem, hogy Patti a Reagan nevet hátrahagyva inkább az anyja családnevével próbált érvényesülni. Patti Davis volt egyébként a család feketebáránya, aki például a jógatanárához ment feleségül, a kilencvenes évek közepén pedig még a Playboyban is pózolt meztelenül.

Szintén rácáfoltak néhányszor a jógyerek-imidzsre a Bush-ikrek, legalábbis Jenna, aki 2001-ben – akkor még 19 évesként – alkoholt fogyasztott egy bárban, majd rá egy hónappal hamis személyivel próbált meg újra némi szeszhez jutni. Végül egy kis közmunkával megúszta a dolgot.

A Bush-lányok voltak egyébként azok, akik videóüzenetet küldtek a Fehér Házba 2009-ben beköltöző Sasha és Malia Obamának. Ebben arra biztatják a két lányt, hogy élvezzék ki a Fehér Házban töltendő valamennyi pillanatot és éljenek a számukra kínálkozó összes lehetőséggel. Hogy ez sikerül-e majd nekik, nos, az egy másik történet. Pár év múlva kiderül.

Addig is, aki kíváncsi még több képre a mindenkori Első Családok fotóalbumaiból, az kattintson ide!