Made in America

Elena Kagan szenátusi meghallgatása napok óta tart, illő hát, hogy behatóbban is megvizsgáljuk, ki ez a jogászprofesszor, aki – Barack Obama jelölése nyomán – a visszavonult John Paul Stevens helyét veheti majd át a Legfelsőbb Bíróságban. (Először azonban néhány szót a nagy tekintélyű taláros testületről – klikk ide).

A jelenleg ötvenéves Kagan bár sosem volt bíró (kritikusai időről időre szemére is vetik ezt a „hiányosságát”, jóllehet ez a jelölésnek nem feltétele), ugyanakkor most sokan lobogtatják azt a középiskolai évkönyvbe készült fotót, amelyen a tizenéves Kagan bírói palástban pózol. Az egykori osztálytársak többsége persze most azt mondja, hogy ők már akkor is tudták, hogy az okos Elena egyszer még sokra viszi, és lám-lám.

Az önéletrajzok szerint a háromgyermekes Kagan-család egyedüli lánycsemetéjeként a mostani főbíró-jelölt már korán megmutatta, hogy nincs híján az eltökéltségnek. Tizenévesen ugyanis kilobbizta a New York-i Lincoln téri zsinagóga rabbijánál a lányok felnőtti avatási szertartását, a bát micvát (a rabbi addig csak a fiúknak tartott bár micvát). Tanulmányait később a Princetonon, Oxfordban és a Harvardon végezte. A politikába 1980-ban kóstolt bele, amikor a szenátusi kampányban részese volt Elizabeth Holtzman csapatának. Az esélyesnek tartott demokrata jelölt azonban elvérzett a választáson, és a csalódott fiatal Kagan ekkor állítólag vodkába fojtotta bánatát, majd a Princeton lapjába egy kesergő cikket is írt az esetről. Ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor Elena Kagan nyíltan hangot adott politikai szimpátiájának.

Szakmai pályafutása a nyolcvanas évek derekán kezdődött: dolgozott kormányzati körökben épp úgy (Clinton alatt a Fehér Ház jogi tanácsadója volt), mint a magánszférában, és évtizedeket töltött el az oktatásban is. A kilencvenes évek elején például épp akkor kezdett a chicagói egyetemen dolgozni, amikor az illinois-i szenátor, egy bizonyos Barack Obama is alkotmányjogot tanított ott. 2003-ban a Harvard jogi iskolájának első női dékánjának nevezték ki, és ebben a minőségében több lényeges változtatást eszközölt. A fakultás létszámát például alaposan megnövelte, és az addigi liberális túlsúlyt konzervatív tanárok felvételével próbálta kiegyensúlyozni.

Ezzel egyidőben nagy súlyt fektetett arra is, hogy a diákok életminőségét apró, mégis lényeges intézkedésekkel javítsa. Így például létesült egy új röplabda- és korcsolyapálya, a hallgatók ingyenes reggeli kávéval tarthatták frissen magukat, a női mosdókba pedig – szintén ingyen – tamponokat tetetett ki. Állítása szerint ezt a hozzáállást még Bill Clintontól leste el, aki szerint „a kis, jelképes politikák segíthetnek a nagy problémák megoldásában”. A közvélemény ebből az időből azonban vélhetően nem erre emlékezik. Sokkal nagyobb port kavart ugyanis, amikor Kagan dékánként kitiltotta az iskola területéről a katonai toborzókat. Így akart tiltakozni a hadsereg azon politikája ellen, amely akkor még tiltotta, hogy nyíltan homoszexuális vagy leszbikus férfiak és nők csatlakozhassanak a sereghez.

Talán emiatt is volt, hogy egy időben szárnyra kelt a pletyka, miszerint a saját neméhez vonzódik. A CBS News például megjelentetett a honlapján egy olyan blogbejegyzést, amely arról szólt, hogy Kagan lenne az első nyíltan leszbikus tagja a Legfelsőbb Bíróságnak. A Fehér Ház ugyanakkor azzal vágott vissza, hogy a posztíró pusztán „régi sztereotípiákat alkalmaz olyan egyedülálló nőkre, akik sikeresek a munkájukban”. A CBS eltávolította az oldaláról a bejegyzést, a posztíró pedig bocsánatot kért Kagantől, amiért egy „spekulatív bejegyzésben” teret engedett egy régi harvardi pletykának.

Ami a továbbiakat illeti, Barack Obama tavaly januárban jelentette be, hogy Elena Kagant kívánja jelölni a Solicitor General posztjára, és a szenátusi jóváhagyást követően 2009 márciusában el is foglalhatta hivatalát. Azért vagyok bajban, mert őszintén szólva nem tudom, mi a poszt pontos fordítása. (Akinek van helyes megfejtése, ne habozzon megosztani velem!) Sok helyen államügyész-helyettesnek mondják, másutt az USA ügyvédjének írják. S valóban ő az a személy, aki az Egyesült Államok kormányát képviseli a Legfelsőbb Bíróság előtti ügyekben. Mindenesetre ő volt az első nő ezen a poszton, egészen mostanáig, mert ha miden jól megy, és a Szenátus is áldását adja, akkor pályafutása hamarosan a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik majd.

A szenátusi meghallgatások tehát ezen a héten tartanak: van, aki szerint unalmasan szerepel, mások szerint brillírozik, abban azonban mindenki egyetért, hogy a republikánus szenátorok nem kímélik, és időről időre kemény kérdések özönét zúdítják rá. Kagan azt mondta, hogy a procedúra bár fárasztó, de valójában ez „élete nagyszerű pillanata” is egyben. A meghallgatás csütörtökön végső szakaszába érkezett, ám hogy a szakbizottság, illetve a Szenátus egésze mikor is szavaz a jóváhagyásról, még nem tudni. Az igazságügyi bizottságban 12-7, a Szenátusban pedig 58-41 a demokraták és a republikánusok aránya (az előbbiek javára), így nagy eséllyel megkapja majd a kinevezéséhez szükséges szavazatok többségét.