Made in America

Akár már csütörtökön, a vádiratok ismertetését követően megoldódhat az amerikai sajtóban következetesen orosz kémügynek nevezett história. A rendkívül dekoratív és az amerikaiak által femme fatale-ként emlegetett Anna Chapman ügyvédje szerint ugyanis bár ügyfele először harcolni akart az ellene felhozott vádak ellen, ám jelenleg már több tényezőt is mérlegel. Chapman döntésében nyilván szerepet játszott, hogy Brooklynban egy magánzárkában várja, hogy eldőljön a sorsa, no, és az sem utolsó szempont, hogy az amerikaiak és az oroszok napok óta intenzív tárgyalásban vannak egy esetleges rabcseréről.

Az Egyesült Államokban lefülelt állítólagos illegális ügynökökért cserébe ugyanis a The New York Times szerint Moszkva a 2004 óta egy szibériai börtönben csücsülő Igor Szutjagin szabadon bocsátását helyezte kilátásba. A férfit egyebek között azzal vádolták az orosz hatóságok, hogy atommeghajtású tengeralattjárókról és a rakétavédelmi rendszerről adott át adatokat egy brit cégnek, amely lényegében a CIA egyik fedőszerve volt. Szutjagint, bár mindvégig ártatlanságát hangoztatta, végül 15 évre ítélték.

Az ilyen és ehhez hasonló cserékre korábban is akadt példa az orosz-amerikai kapcsolatok történetében: 1962-ben például az amerikai légierő pilótája, F. Gary Powers távozhatott szabadon a Szovjetunióból Rudolf Abel szovjet kém elengedése fejében, ám hasonló cseréket később időről időre újra nyélbe ütöttek.

Kérdés ugyanakkor, hogy a mostani esetben kész-e a gyanúsítottak mindegyike arra, hogy Oroszországba távozzék. A perui születésű Vicky Pelaez (aki amúgy amerikai állampolgár, és állítólag az egyetlen a 11 gyanúsított közül, aki nem számít képzett ügynöknek), nos, az ő ügyvédje az oroszokkal folytatott egyeztetéseken azt mondta: nem hiszi, hogy ügyfelét érdekelné az Oroszországba való távozás gondolata.

Az mindenesetre látszik, hogy mind az amerikaiak, mind pedig az oroszok szeretnék elkerülni, hogy egy hosszadalmas, nagy sajtónyilvánosság mellett zajló per legyen a dologból. Ez egyik ország érdekeit sem szolgálná. Főleg úgy, hogy a most gyanúba fogottak különösebb nemzetbiztonsági kárt nem okoztak, nem okozhattak. Nem is kémkedéssel gyanúsítják őket, hanem azzal, hogy egy külföldi kormány nem regisztrált ügynökeiként tevékenykedtek – ezért egyébként legfeljebb öt évet kaphatnának. A tizenegy emberből kilencet pénzmosás kísérletével is gyanúsítanak (a büntetési tétel ez esetben sokkal magasabb, akár húsz év is lehet). Ez utóbbival összefüggésben várható, hogy az amerikai hatóságok lefoglalnak minden olyan vagyontárgyat, ingatlant, amely az esetleges pénzmosással összefüggésbe hozható.

A gyanúsítottak közül van olyan is, akinek gyermekei már az Egyesült Államokban születtek. Ők már lépéseket is tettek annak érdekében, hogy a gyerekeket oroszországi rokonaikhoz szállítsák, a The Wall Street Journal szerint pedig nem valószínű, hogy az amerikai hatóságok ennek útjába bármiféle akadályt gördítenének.

Sok még tehát a megoldatlan kérdés, nem csak az amerikai, hanem az orosz oldalon is. A The New York Times szerint ugyanis Igor Szutjagin nem akar egy esetleges kémcsere révén szabadlábra kerülni, miután ő a mai napig tagadja, hogy bárkinek is kémkedett volna. A fizikus ugyanakkor úgy érzi, nagyon nincs más választása. Szutjaginnak már „csak” négy éve van hátra a büntetésből, ám a tudósok védelmét zászlajára tűző szervezet, a Public Committee in Defense of Scientists nem tartja kizártnak, hogy az orosz hatóságok akár meg is hosszabbíthatják a börtönbüntetését.

Mindenesetre, ha a cserére mindkét oldalon rábólintanak, akkor a hidegháború lezárulta óta ez lesz az első alkalom, hogy Moszkva és Washington kölcsönösen gyanúsítottakat vagy rabokat bocsáthat szabadon.

UPDATE: Megköttetett tehát az egyezség: az Egyesült Államokban letartóztatott tíz gyanúsítottat Oroszországba szállítják, cserébe pedig Moszkva négy, jelenleg is börtönbüntetését töltő foglyot bocsát szabadon. A The Washington Post szerint ez utóbbiak közül hármat azért varrtak be, mert nyugati titkosszolgálatokkal tartottak fent kapcsolatot, miközben az orosz (vagy szovjet) kormánynak dolgoztak. Akad köztük olyan is, aki annak idején az orosz hadsereg vagy az orosz hírszerzés kötelékében szolgált.

John L. Martin, aki az amerikai igazságügyi minisztériumban eltöltött 26 éve alatt már több kémcserét látott, a lapnak elmondta, hogy korábban ezek a műveletek éveket vettek igénybe, és az a gyorsaság, amellyel a mostani cserét lebonyolították, teljes mértékben precedens nélküli.