Made in America

A franciaországi illegális romatelepek felszámolása, és az ott lakók kitoloncolása miatt a cigánykérdés ismét az európai figyelem középpontjába került. De mi a helyzet az amerikai romákkal? Élnek egyáltalán cigányok az Egyesült Államokban? És ha igen, hányan vannak, mikor kerültek oda, és mit gondolnak róluk általában az emberek? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre próbálok választ találni.

Az Egyesült Államokban a roma népesség száma nagyjából egymillió körül mozog, ám nem kizárt, hogy ennél sokkal többen vannak. A pontos számot nagyon senki sem tudja. A 2000. évi népszámlálás közben a Census Bureau munkatársai azt tapasztalták, hogy a romák meglehetős gyanakvással fogadták a népszámlálókat. Egy belső feljegyzés szerint „többen még mindig emlékeztek a Hitler alatti cigányüldözésekre, és a népszámlálásra a cigányok azonosításának olyan módszereként tekintettek, amely negatív következményekkel járhat”.

Abban mindenesetre nagyjából egyetértenek a kutatók, hogy az Újvilágba a romák már az első gyarmatosítókkal együtt érkeztek. Igaz, nem önszántukból. 1498-ban, Kolumbusz harmadik amerikai útján három cigányembert hoztak magukkal a hajósok. Később a nyugat-európai országok a „cigányproblémát” úgy kívánták megoldani, hogy nagy számban az újonnan felfedezett földrészre transzportálták őket. A spanyolok az úgynevezett solución americana részeként a mai Lousiana területére szállítottak romákat, a franciák az Antillákra, a skótok, az angolok és a hollandok Virginiába, Barbadosra és Jamaicába. Dokumentumok bizonyítják egyébként, hogy Jamaicán a felszabadított fekete rabszolgák tulajdonába is kerültek romák.

A cigányellenesség nagyjából a rabszolgatartás eltörlésének kezdeti éveihez kapcsolható, a romákat ezidőtájt többször is színesbőrűekként („people of color”) definiálták. Andrew Johnson elnök például megvétózta azt a törvényt, amely minden, az Egyesült Államok területén született embert amerikai állampolgárnak ismert el (ez volt az 1866-os Civil Rights Act, melyet aztán az elnöki vétó ellenére a Kongresszus később mégis átnyomott, és az életbe is lépett). Johnson egyébként – saját magyarázata szerint – attól tartott, hogy a törvény a fehérek ellenében az általa színeseknek nevezett faj javát szolgálja majd, mely csoporthoz a feketék mellett a „cigányoknak nevezett embereket” („the people called Gipsies”) is sorolta.

Miként arra Ian Hancock, az austini egyetem professzora felhívta a figyelmet: az Egyesült Államok több államában is találni olyan régi törvényeket, amelyek kimondottan cigányellenesek. Így például akadt olyan marylandi törvény, amely a letelepedéshez vagy valamely vállalkozás beindításához ezer dollár leszurkolását követelte meg a romáktól („license fee”). „Ha bármely cigányt letartóztatnak, minden vagyona és a vele utazó csoport tagjainak valamennyi vagyona elkobzásra és értékesítésre kerülhet, (annak érdekében, hogy az így befolyt pénzből fizessék ki) azt a büntetést, melyet a bíróság szab ki a letartóztatott cigányra”. Aztán volt olyan texasi törvény, amely egy füst alatt említette „a prostituáltakat, a cigányokat és a csavargókat”, majd 500 dollárt követelt a romáktól abban az esetben, ha történetesen Texasban kívánnak élni.

Az amerikaiak képe a romákról a mai napig nagyon vegyes, hiszen a negatív sztereotípiák a romantikussal gyakran keverednek. Az amerikai romák egyébként nem nagyon szeretik, ha Gypsynek nevezik őket – a szó maga egyébként abból a közkeletű tévedésből ered, mely szerint a cigányok egyiptomi (Egyptian) származásúak lennének –, ehelyett a Romani elnevezést preferálják. A gypsy kifejezést a köznyelvben a mai napig valamiféle romantikus, bohó, már-már hippi életstílussal kötik össze. (Épp ma futottam bele ebbe a képbe, amely Drea de Matteo színésznőt Alabama Gypsy Rose nevű gyerekével ábrázolja...)

Ian Hancock szerint az amerikaiak lényegében semmilyen valós információval nem rendelkeznek a romákról. A kép, amely a cigányokról bennük él, leginkább a regények, versek, színművek, dalok, filmek által sugallt sztereotip elemekből tevődik össze. Eszerint a romák szabad szellemű és szabados szerelmi életet élő, piti bűnözők, akik a tábortűz körül táncolnak, megmondják a jövődet, amúgy pedig lopnak és hazudnak. „Ez a nevetséges fiktív kép önálló életet kezdett élni. A romákról szóló közhelyes leírás olyan mélyen gyökerezik, hogy talán soha nem lehet majd teljesen kitörölni. Az olaszokat a filmekben és a könyvekben számtalan alkalommal maffiatagokként ábrázolják, de senki sem gondolja komolyan, hogy minden olasz a maffia tagja. Nem úgy az én népem esetében.”

Nem tudom, hogy az átlagamerikai napjainkban hogyan vélekedik az országban élő cigányokról. Az interneten fellelhető visszaemlékezések (melyek nyilván csak kiragadott példák, és ilyenformán semmiképpen sem nevezhetők általánosnak – mentségemre legyen mondva, nincs túl sok belőlük, így nagyot meríteni se volt lehetőségem), nos, ezek a visszaemlékezések nem túl hízelgőek. Egy 1912-ben született bácsi például itt arról beszél, hogy gyerekkorában olyan romák jártak gyakorta a környékükön, akik lovakkal kereskedtek, de óvatosnak kellett lenni velük, mert – így az idős férfi – általában oka volt annak, hogy miért akartak megszabadulni a jószágtól. Egy nebraskai néni pedig, aki szintén a harmincas években volt gyerek, arról mesélt, hogy annak idején féltek a vándorló romáktól, a szomszédok pedig egymás közt arról beszéltek, hogy a cigányok besétáltak az udvarokra, és ellopták a tyúkokat meg a tojásokat. Ma már persze lehetetlen megmondani, hogy valóban lába kelt-e a szomszéd tyúkjainak, az azonban figyelemre méltó, hogy ezeknek az embereknek az emlékeiben a negatív élmény évtizedek után sem fakult.

A történet azonban nem lenne kerek, ha nem tennénk említést azokról a roma származású amerikaiakról, akik sokra vitték az életben. Közülük is kiemelendő a már korábban emlegetett Ian Hancock, aki évtizedek óta az austini Texas Egyetemen tanít (ugyanitt a roma dokumentációs központ vezetője), és aki apai részről amúgy magyar (romungro) gyökerekkel is rendelkezik. De ott van Cecilia Woloch író-költő vagy Ricky Lee Jones kétszeres Grammy-díjas énekes-dalszövegíró. Aztán vannak olyan teóriák is, melyek szerint mind közül a leghíresebb leszármazott maga a király, Elvis Presley, akinek ősei Németországból érkeztek az Egyesült Államokba. Állítólag akkor még Presslernek hívták őket, és az úgynevezett „fekete hollandok” csoportjához tartoztak (róluk majd egy kicsit később). Nekem kicsit városilegenda-íze van a dolognak, de sztorinak mindenesetre jó. De ha már szóba került Elvis, akkor muszáj megemlíteni a Budapesten született Bacsik Elek hegedűművész-dzsesszgitárost, aki néhány év nyugat-európai kitérő után 1966-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, és aki rövid ideig Elvis Presley egyik háttérzenekarában is játszott.

Az Egyesült Államokban egyébként a különböző roma csoportoknak se szeri, se száma. A legnagyobb közösségként a Vlax, azaz oláh romákat tartják számon. Ők az amerikai cigányság nagyjából kétharmadát teszik ki. Aztán ott vannak még a Romanichals-nak nevezett „angol utazók”, valamint a Bashalde néven emlegetett egykori közép-európai (egy forrás szerint „magyar-szlovák”) romák. A Bashalde egyébként zenészt jelent. A negyedik nagy csoportba azok tartoznak, akik az elmúlt tíz-tizenöt évben érkeztek az Egyesült Államokba („újhullám”). Ezek az emberek különböző európai országokból származnak, a roma nyelv más-más dialektusait beszélik, angolul pedig nem tudnak jól. Igaz, vannak, akik a cigány nyelvet sem igazán bírják, közéjük tartoznak például a romungrók, azaz magyar cigányok. A közelmúltban érkezettek többsége New Yorkban és Chicagóban telepedett le.

Mellettük azonban még számtalan kisebb-nagyobb csoport él, például a Ludarnak nevezett úgynevezett romániai cigányok (akiknek többsége ugyanakkor Bosznia északnyugati részéből érkezett), vagy például a „fekete hollandok”, akik nevükkel ellentétben nem Hollandiát, hanem valójában Németországot hagyták maguk mögött. Az egyes roma csoportok egyébként nem nagyon érintkeznek egymással. Azt több amerikai forrás is megemlítette, hogy a cigányok meglehetős távolságot tartanak a gadjo, azaz nem roma közösségektől, s ez az egyik fő oka annak is, hogy a szülők – különösen a serdülőkort követően – vonakodnak iskolába küldeni a gyerekeiket.

A romákat egyébként az Egyesült Államokban gyakran „rejtett amerikaiaknak” („hidden Americans”) is nevezik – Anne Sutherland, a kaliforniai egyetem antropológia-professzora például írt is ilyen címmel egy könyvet az amerikai cigányokról. Az ok pofonegyszerű: a már sokszor emlegetett Ian Hancock szerint Európától eltérően ezek az emberek, ha akarnak, az amerikai társadalomban sok szempontból láthatatlanná válhatnak. Először is, az Egyesült Államokban kismillió kisebbség él, így egy roma, ha kedve tartja, mondhatja magáról azt, hogy indián, hispano vagy akár dél-európai vér csörgedezik az ereiben. Arról nem is beszélve, hogy az amerikaiak többsége nagyon keveset tud a valódi hús-vér romákról, ám – a film- és zeneipar révén – annál több fiktív információval bír. Miután pedig olyan emberek nem nagyon szaladgálnak, akik megfelelnének a Hollywood által kreált romantikus ideának, így az igazi cigány embereket Hancock szerint Amerikában gyakran észre sem veszik.


Felhasznált források:

Ian Hancock: The Pariah Syndrome. http://www.oocities.com/~Patrin/pariah-contents.htm
The University of Texas. http://www.utexas.edu/features/archive/2003/romani.html
Reocities. http://www.reocities.com/~Patrin/schooling.htm
Voice of Roma. http://www.voiceofroma.com/about/who_we_are.shtml
America.gov. http://www.america.gov/st/texttrans-english/2009/April/200904071021352ecaganara0.5367657.html
Smithsonian. http://www.smithsonianeducation.org/migrations/gyp/gypstart.html
Crystalinks. http://www.crystalinks.com/romapeople.html
The Never-ending Road. http://sciway3.net/clark/freemoors/index.html
Living History Farm. http://www.livinghistoryfarm.org/farminginthe30s/life_33.html
Racial Profiling of Romani Americans. http://www.blythe-systems.com/pipermail/nytr/Week-of-Mon-20070319/060377.html
University of Toledo. http://www.utoledo.edu/library/carlson/exhibits/DX2009/web.html
The Handbook of Texas. http://www.tshaonline.org/handbook/online/articles/RR/pxrfh.html
Famous Gypsies. http://www.imninalu.net/famousGypsies.htm